Egyszer volt, hol nem volt, mondanám, hogy az Óperenciás Tengeren túl, meg ahol a kurta farkú kismalac túr, de ha egyszer nem ott volt, hol nem volt, hanem bizony itt a kert végében, a kis csobogó patak partján, a magas fák, dús bokrok tövében élt, éldegélt egy tündérlány meg egy tündérfiú. Ruby és Tedeusz. Nem egyedül, vagyis ketten éldegéltek ott, hanem egy egész tündérfalunyi tündér között. Boldogok voltak, mert szerették egymást, és hamarosan összeházasodtak, ásó, kapa meg nagyharang. A rendes meséknek éppen itt van vége, ebből is látszik, hogy ez itt nem egy rendes mese, mert ez meg éppen itt kezdődik.Vége volt a lakodalomnak, mindenki hazatért, és a nagy éjszakai dínomdánom után jó nagyot aludtak.
Másnap reggel Ruby tüsténkedett a konyhában, kávét főzött és szamócalevet facsart és pirítóst mézezett, hogy a férjecskéje jókedvűen kezdhesse a napot. Csudaszép reggelre ébredtek, és reggeli közben arról beszélgettek, milyen jó is lenne, ha lennének gyerekeik. Aztán mindketten a dolgukra indultak.
A tündéreknek nagyon sok dolguk van ám a világban. Az emberek azt hiszik, ez a sok szépség, ami körülvesz minket, mind csak úgy van. Pedig ez nem igaz, bizony a tündérek nagyon sokat dolgoznak nap mint nap, milliószám a Földön! Ők a felelősek a növényekért és a virágokért. Tisztogatják, ápolgatják őket. Ha kell, a színekben is segítenek. A nefelejcs és a búzavirág könnyen boldogul, hiszen ők mindig kékek, a pipacsnak sem nehéz, ő meg mindig piros. A gólyahír, a hóvirág és a gyöngyvirág szintén nem sokat gondolkodik, milyen színű szirmokat öltsön. De a legtöbb virág sokféle, és némelyiküknek gondot okoz a választás. Hiszen ez egy életre szóló döntés! Ha egy virág hajtás korában eldönti, hogy rózsaszín lesz, még zöldbimbó korában meggondolhatja magát, de utána nem, bizony, akkor örökké rózsaszínű virágokat kell hoznia. És ha ezt a döntést elhamarkodta, talán egész életében boldogtalan lesz! Ha a választás nem jól sikerül, a tündérek tanítják, hogyan szeressék meg a választott színüket.
És még nem is beszéltünk a rengeteg betegségről, ami érhet egy növényt, akár kicsi mohapamacs, akár hatalmas faóriás. Ez olyan nagy feladat, hogy vannak külön doktortündérek, és közöttük is külön a virágoknak, az erdei gyümölcsöknek vagy a kalászos füveknek. Ezt a sokféle tudomány iskolában tanulják a tündérek, sokszázéves tündér bölcsektől. De ne gondold ám, hogy a nagyon öreg tündérek nagyon ráncosak, esetleg hajlott hátúak vagy lassú mozgású, derékfájósak! A tündérek végtelenül sokáig élnek, de mindig szépek, erősek maradnak, csak a hajuk lesz idővel hófehér. Egyedül innen lehet tudni, hogy egy régen született tündérrel találkoztál. Meg persze a beszédük, a mozgásuk sokkal nyugodtabb, megfontoltabb, mint mondjuk a gyerektündéreké.
Ruby és Tedeusz éppen csak hogy felnőtté váltak, s így kezdték közös életüket a patakmelléki tündérkolóniában. Ruby – mivel nagyon szerette a színes lepkéket – kivételes feladatot kapott. Az ő dolga volt segíteni a pillangókat úgy élni a növények között, hogy ne tegyenek bennük túl nagy kárt. A hernyók, ezek a kis pillangókezdemények bizony sokat tudnak ártani, és persze nem lehet őket száműzni: valamiből nekik is élni kell, a lepkékre pedig szükség van. Ruby dolga volt ezt a kárt olyan picire igazítani, amennyire csak lehet. Segített kiválasztani, hol legyenek a lepkebölcsődék. Ó, ez nagyon komoly feladat ám! Néha olyan fákat, bokrokat választott, amelyekről már látszott, hogy nem lehet megmenteni, de néhány tucat hernyó felneveléséhez elegendő levelet képesek még eltartani. Máskor meg épp ellenkezőleg, kivételesen erős növényekre esett a választás, amelyek egy nyár alatt átvészelik majd az efféle megrázkódtatást. Tedeusz fiatal kora ellenére a bölcsességek iránt volt nagyon fogékony, sokat olvasott, nagy, tudós könyveket, és szokatlanul nyugodt természete miatt beválasztották a Bölcsek Tanácsába. Az öreg tündérek sokat megéltek, sok okosságot tudnak mondani, de szükségük van a Tanácsban fiatalokra is, hogy legyen, aki emlékezteti őket, milyenek a fiatal tündérek gondjai, mert nekik az már csudálatosan régen volt.
A fiatalok álma hamarosan valóra vált, egyre másra születtek a tündérgyerekeik, és nemsokára ki is kellett költözniük a zsenge nyírfa ágai közül, egy sokkal tágasabb, vénséges vén tölgy odvába.