Egy varázslatos hajnalon aztán megszületett a hetedik tündérbaba, egy édes kis tündérlányka. Mindenki örömmel várta az érkezését, ám amikor meglátták, bizony nagy volt a meglepetés! Ámuldozás, csodálkozás, kicsi aggodalom…De hát mi történt? Csak nem beteg a baba? Talán hiányzik egy ujjacskája? Vagy foltos az arcocskája? Bizony, ha meg nem mondom, sose találnád ki! Az új tündérkislány pillangószárnyakkal született!
Na és? – kérdezed most bizonyára. Mert nem tudod, hogy ilyen még soha, sohadesoha, mióta tündérbaba született a Földre, mondom, még sohasem történt! A tündéreknek átlátszó, hártyaszerű szárnya van, mint a szitakötőnek, olyasmi. És most egyszer csak születik egy kislányka, akinek pillangó szárnyai vannak? Ez meg mit jelenthet? Talán valami rossz jel? Valami betegség? Talán később bajba sodorja az új jövevényt? Talán… Ó jaj! Talán nem is igazi tündér??
Körülállták a bölcsőt. A kisbaba szülei természetesen, és a testvérei, és persze a barátok, és aztán a vénséges vén tündérbölcsek is. De a választ senki sem tudta.
Csak ketten nem törődtek ezzel a kis aprósággal: a baba és a mamája. A kislány csendesen mosolyogva aludt, Ruby pedig csak nézte, nézte fátyolos szemmel, ahogy a többi kisbabáját is annak idején, mikor ők születtek. Az ő szemében csak egy gyönyörű kisbaba volt, az ő gyermeke. Pillangószárnya van, hát aztán!
Kiemelte a hársfavirágokkal bélelt bölcsőből, és lágyan magához ölelte a kis jövevényt. A körülállók megbűvölten hőköltek hátra. Llissy még fel is sikkantott, majd a szája elé kapta mindkét kezét! Amikor a pici megszületett, még csak annyi látszott, hogy szárnyacskái nem átlátszóak, mint a tündéreké, hanem színes hímporosak, mint a pillangóké. De most, ahogy Ruby felemelte őt, láthatóvá lett a szárnyacska, teljes pompájában. Pillangószárny, igen, de milyen!
A két különleges dupla szárny a legragyogóbb színekben pompázott. Körben csodás, lilában játszó kék, a szárnyak belső része pedig a szivárványt idéző leírhatatlan mindenféle színű!
Ruby felpillantott a többiekre. A babáját nem láthatta, csak az ámulatot a többiek tekintetében. Odapenderült a nagy tölgyfakeretes tükörhöz, hogy lássa, mitől akadt el a lélegzetük. Megpillantotta a tükörképüket, és csak állt, állt tágra meredt szemmel…