Ez a mese is gyerekkorom egyik kedvence, így aztán a fiam, és minden közelemben lévő kisgyerek kap belőle 🙂
Viszonylag hosszú, a meseregény kategóriájába sorolnám, több estés felolvasásra való. Az azért (is) jó, mert könnyebb belőni az esti felolvasás hosszát, ha van “mennyiség”. Hiszen néha kevesebb is elég, néha több kell az alváshoz szükséges lecsendesedéshez…
A történet bizony még felnőtteknek is elég tanulságos, de szerencsére nem szájbarágós “naugyemegmondtam” stílusban (na jó, egy picit 😛 ).
Hősünk, Misi mókus születésével kezdődik a mese, aki fekete farokkal születik, ez aztán minden meg is magyaráz. Ez a mókusgyerkőc nem csak külsejével különc. Nem akarja csak úgy elfogadni a mókus-igazságokat pusztán azért, mert a felnőtt mókusok mondják.
Nem akar bölcsen és előrelátóan – és főként fárasztó módon – gyűjtögetni, inkább világgá megy, hogy az örökké termő fán éljen. Inkább vállalja az utazás fáradalmait egyszer, hogy utána soha többé ne kelljen a gyűjtögetéssel bíbelődnie.
Útközben számos kalandon megy keresztül, érdekes figurákkal ismerkedik meg, mint például Bumba, a majom, Kacifánt, az elefánt, vagy Apapirrasokatir, a bölcs.
A végén Misi Mókus valóságos kis hőssé érik, aki elbánik egy krokodillal, meg a sakállal, és megtalálja az örökké termő fát, de nem sok öröme telik benne. de nem árulom el, miért ;). Hazatér, és megkapjuk az erkölcsi tanúságtételt is, ezt ki kell bírni :).